Fekete István

Röviden Fekete István (Gölle, 1900. január 25. – Budapest, 1970. június 23.) író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb mu^velo~je. Jókai mellett, minden ido~k legolvasottabb magyar írója. 2002 decemberéig legalább 8 700 000 példányban adták ki mu^veit magyar nyelven. Külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei. Életrajza 1900. január 25-én, a Somogy megyei Göllén született, Fekete Árpád tanító, iskolamester és gazdálkodó és Sipos Anna elso~ gyermekeként. Az akkori kor szokásának megfelelo~en keményen nevelték. Az elemi iskola elso~ négy évét (1906-1910) szülo~falujában végezte el, az ötödik évet már Kaposváron kezdte el, ahová egy év múlva a család is költözött. Elso~ "vadászélményeit" már nagyon fiatalon (körülbelül 3 éves korában) szerezte, ahogyan a Ballagó ido~ címu^ életrajzi regényében is említi. 1917 végén önként bevonult katonának, 1918 tavaszán iskolájában hadiérettségit tett, majd 1918-ig káplárként szolgált. 1923-ban felvették a debreceni Gazdasági Akadémiára, de csak az elso~ félévet végezte el. Dunántúliként nem érezte jól magát az Alföldön, visszavágyott a dimbes-dombos dunántúli tájra. 1924 januárjában Magyaróváron folytatta tanulmányait, ahol 1926-ban mezo~gazdászként végzett. Ezután Bakócára került, gróf Mailáth György birtokán kapott segédtiszti állást. Itt ismerkedett meg Piller Edittel, a bakócai belgyógyász fo~orvos lányával, akivel 1929. december 12-én házasságot kötött, a bakócai római katolikus templomban. A fiatal házasok az esküvo~ után Ajkára költöztek, elso~ közös otthonukba. Itt kapott állást vezeto~ gazdatisztként, a holland származású, disznókereskedésbo~l lett földbirtokos, Nirnsee Ferenc birtokán. Munkája alatt fellendült a birtok, hírnevet szerezve neki és gazdájának egyaránt. Tej- és sajtüzemet szervezett az uradalomban, valamint szeszfo~zdét is irányított. Mint az ajkai nagybirtok fo~intézo~je búzaveto~magot nemesített, eredményei országos visszhangot keltettek, a Gazdatisztek Lapja is nagy elismeréssel írt róla. Az Országos Állattenyésztési Kiállításokon rendszeresen díjat nyertek az irányítása alatt tenyésztett merinói kosok. Gyermekei gazdatiszti ido~szakában, Ajkán születtek, lánya, Edit 1930-ban, fia, István 1932-ben. Dr. Fekete Edit, középiskolai tanulmányait a budai Sacré Coeur-rend leányiskolájában végezte. 1949-ben, alig 18 évesen elhagyta a családi otthont és a Sacré Coeur-rend tagja, apáca lett. Jelenleg az ausztriai Vorarlberg tartományban lévo~ Bregenz városában él. A rend General prefectinje, iskolaigazgató, osztrák tanügyi kormánytanácsos volt élete aktív korszakában. István fia, a gödöllo~i Premontrei francia gimnáziumban tanult, 1985-to~l 10 évig a Kanadai Magyarság címu^ lap tulajdonos-fo~szerkeszto~je volt, ma Chicagóban él. Évente kétszer-háromszor baráti társaságával napokra – vagy néha egy-két hétre – eljárt Erdélybe, a Börzsönybe, a Bükkbe vagy egyéb vadregényes helyekre vadászni. A barátok és vadásztársak a többek közt a következo~k voltak: Kittenberger Kálmán a világhíru^ Afrika-vadász, író és a Nimród címu^ vadászújság tulajdonos-fo~szerkeszto~je; Csathó Kálmán neves író, a Nemzeti Színház fo~rendezo~je; gróf Széchenyi Zsigmond világhíru^ Afrika-vadász és író; dr. Vertse Albert a Madártani Intézet igazgatója; To~rey Zoltán a Magyar Filmiroda igazgatója; gróf Wass Albert földbirtokos, író. Gazdatiszti munkája mellett vadászati témában írogatott is, cikkei a Nimród vadászújságban jelentek meg. Mellszobra szülo~falujában Mellszobra szülo~falujában 1936-ban megírta a Gárdonyi Géza Társaság történelmi regénypályázatára a Koppányi aga testamentumát, amellyel elso~ lesz. 1939-ben a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségu^ regény pályázatán, melyre összesen 193 író küldte be pályamu^vét, a Zsellérek címu^ regénye kapta a 3000 pengo~s elso~ díjat. A Zsellérek népszeru^ségét mutatja, hogy 1939 és 1944 között hét kiadást ért meg, a rendszerváltozás után 1994-ben jelent meg újra, csonkítatlan formában. 1940-ben beválasztották a Kisfaludy Társaságba, melybe a kor jelento~sebb és legnagyobbnak tartott írói, költo~i, irodalomtörténészei, esztétái, kritikusai és mu^fordítói tartoztak, csak a szigorú és objektív szakmai értékmérés és elbírálás alapján lehetett tagja valaki. A taglétszáma maximált volt, 50 rendes és 20 levelezo~ tag lehetett, új tag csak akkor kerülhetett a Társaságba, amennyiben haláleset következtében üresedés történt. Fekete István Harsányi Zsolt helyét foglalta el. A Társaság bírálóbizottsága, 6 könyv és a nagysikeru^ Dr. Kovács István címu^ film forgatókönyve, valamint a Hajnalodik színdarabja után, az ország 15 legjelento~sebb és legtehetségesebb írója közé rangsorolta Fekete Istvánt. 1946 tavaszán tiltó indexre került a proletárdiktatúráról és a bolsevizmusról írottak miatt és a politikai rendo~rség, az ÁVO is bántalmazta emiatt. Szemét kiverték, szétverték a veséjét és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett, ahol két járókelo~ találta meg.[2] Az 1949. tavaszi „tisztogatásig” Budapesten, a Földmu^velésügyi Minisztériumban dolgozott, ahol több mint egy tucat teljesen új megoldású mezo~gazdasági oktatófilmet írt és rendezett. Ezután politikai okokból könyveit nem adták ki, állandó állást sehol nem kapott, alkalmi munkából (pl. uszályrakodás) tartotta el családját 1951 o~széig, amikor tanári álláshoz jutott a kunszentmártoni Halászmesterképzo~ Iskolában. Osztályidegenként az új könyvkiadók és folyóiratok nem kér(het)tek belo~le, igaz, a Sztálin halálát követo~ itthoni változásokig o~ sem keres(het)te velük a kapcsolatot. Miután kizárták a Magyar Írók Szövetségébo~l, már csupán az Új Ember és a Vigilia fogadta szívesen írásait, ekkoriban ez nagy egzisztenciális segítséget is jelentett, hogy rendszeresen közölték apróbb, tárcaszeru^ novelláit. A két egyházi folyóirat szerkeszto~sége tulajdonképpen az író kirekesztését követo~en kezdtek érdeklo~dni iránta. Szerkeszto~ik, Saád Béla és Sík Sándor régebbro~l ismerték Fekete Istvánt, és olyan “katolikus író”-ként tartották számon, aki irányzatok és mozgalmak mellett nem szívesen kötelezi el magát, ám a hite megingathatatlan, a barátai mellett pedig mindhalálig kitart. A változások idején e függetlenség a megbízhatóság ajánlólevelét jelentette, a vallásos kiadványok marginalizálódása pedig a jelenlévo~ kívülállóság leheto~ségét kínálta fel Fekete Istvánnak. Bennük folyamatosan publikálhatott, anélkül, hogy elvtelen kompromisszumokra kényszerült volna. Az Új Ember és a Vigília közönsége szívesen fogadta a polgári középosztály egykori lapjainak népszeru^ szerzo~jét, és ennek jeleként folyamatosan gyarapodó olvasótábora lett a következo~ húsz esztendo~ben. Személyes hangú tárcái mellett különösen az ünnepi alkalmak idején közölt, morális dilemmákat megeleveníto~ hagyományos elbeszéléseit kedvelték. Egész életében nyíltan vallotta Istenhitét, világnézeti és erkölcsi hovatartozását. 1950-ben, a Rákosi-korszak legvéresebb ido~szakában, a II. ker. Tárogató út 77. alatti, volt Rajnai-Tömöry villában található lakásába befogadta a Szent Ferenc Leányai apácarend "kápolnáját". Az egykori Szajkó ma Szerb Antal utca és a Tárogató út sarkán lévo~ Szent Ferenc Lányai rendházból kilakoltatták az apácákat, hogy az épületbo~l kommunista pártszékházat csináljanak. A Jézus Szíve-kápolna mai napig a villában található. 1955-ben a Halászat címu^ könyvét tankönyvként adták ki. Ezután számos kiváló ifjúsági regényt írt, melyekben az ember és a természet igazi viszonyát hu^en ábrázolta. 1960-ban József Attila-díjjal tüntették ki a Tüskevár címu^ regényéért. Több regényébo~l készült sikeres film, így a Bogáncs, a Tüskevár és rajzfilmen a Vuk. Hetvenedik születésnapjának méltó megünnepléseként megkapja a Munka Érdemrend arany fokozatát. Nagyon ero~s dohányos volt, ami miatt 1968-ban már kapott egy szívinfarktust. 1970-ben újabb infarktus következtében halt meg Budapesten. A Farkasréti temeto~ben temették el, de felesége kezdeményezésére hamvait 2004. augusztus 14-én újratemették a Somogy megyei Göllén, mert – mint fia idézte – „...egyedül Göllén érezte jól magát...”. Az író halála után, felesége közel másfél évig járkált a magyar könyvek külföldi fordításával foglalkozó hivatalba, hogy érdeklo~djön a szovjet kiadást illeto~en. Mindig negatív választ kapott, a szovjet fél érdektelenségét okolva. Egyszer bizalmasan megsúgták neki: "Tudod Edithkém, köztünk legyen mondva, a Szovjetunióban rémes lassan mennek az üzleti dolgok, mert a bürokráciájuk még nagyobb, mint a mienk!" (Mindez a Tüskevár 1973-as szovjet megjelenését követo~en történt) Az özvegy megunta az eredménytelen helyben topogást és kezébe vette az ügyek intézését. Moszkvába utazott, 30-50 oldalas mintafordításokkal és tolmács kíséretében. Ott tudta meg, hogy a magyar illetékesek az ígéretükkel ellentétben Fekete István könyveivel kapcsolatban a szovjet könyvpiacon való megjelenésre semmiféle kiajánlást nem tettek. Az özvegy 1974-es közbenjárásának eredményességét igazolja, hogy etto~l kezdve egymást láttak napvilágot Fekete István orosz nyelvre fordított könyvei. (1975: Bogáncs, Vuk; 1976: Hu; 1980: Kele; 1981: Lutra; 1985: 21 nap + Ci-Nyi + Cönde + Csend; 1990: Bogács újra; 1994: Vuk újra; mind több mint 50 ezer példányban) Hivatalos megítélése a kommunista rendszerben Fia szerint apja az írásaiból kiérzo~do~ antikommunizmus, antiliberalizmus, antikozmopolitizmus és az elo~bbiekkel szemben álló nemzeti érzés, hazaszeretet, kereszténység, istenhit miatt vált vörös posztóvá a párt által irányított irodalmi vezetés szemében, ezért próbálták munkásságát kicsinyíteni, elhallgatni, ifjúsági regényírónak titulálni.[3] Az irodalmi életben sem nagyságának megfelelo~en kezelték. Könyveit ugyan kiadták és az olvasók között ezek népszeru^ek is voltak, de politikai okokból például több lexikonban hiányosan vagy egyátalán nem szerepelt.[4] Az Akadémiai Kiadó 1965-ben megjelent Magyar Irodalmi Lexikon I-III. kötetében foglalkoznak ugyan vele, de életével, munkásságával kapcsolatban az alábbi tényeket kihagyták: * Egyik versét már 14 éves korában közölte a Zászlónk címu^, népszeru^ ifjúsági folyóirat; * 1940-ben írta a Hajnalodik címu^ drámai színmu^vet, melynek nagy sikerére jellemzo~, hogy több mint száz folytatólagos elo~adást ért meg a budapesti Magyar Színházban; * 1941-ben o~ írta minden ido~k egyik legnagyobb sikeru^ – és nagy szenzációt kiváltó – magyar filmjének a Dr. Kovács Istvánnak a forgatókönyvét; * 1942-ben írta a Túlsó part és Féltékenység címu^ filmek forgatókönyvét; * 1943-ban írta az Aranypáva címu^ film forgatókönyvét; * 1941 – 1948 között több mint egy tucat teljesen új megoldású mezo~gazdasági oktatófilmet írt és rendezett; * Az 1940-es évek elején az egyik legkeresettebb és legsikeresebb magyar író volt; * Csí címu^ könyve 1942-ben megjelent német nyelven; * 1936-tól az akkori évek legjelento~sebb irodalmi-társadalmi folyóirat – az Új Ido~k – rendszeresen közölte novelláit, folytatásos regényeit. (Hajnal Badányban, Emberek között, Végtelen út, Gyeplo~ nélkül); * Kihagyták, hogy a Kisfaludy Társaság tagja volt, pedig ez 1945 elo~tt a legnagyobb írói elismerésnek számított. [5] Szintén az Akadémiai Kiadó által elo~ször 1966-ban kiadott és még 1982-ben is megjelent A magyar irodalom története 1919-to~l napjainkig[6] címu^ 1105 oldalas összefoglaló mu^vében pedig egyátalán nem szerepel. Emlékezete Emléktábla a szülo~házán Emléktábla a szülo~házán * 1987-ben, Gáspár János szervezésében megalakult a Fekete István Irodalmi Társaság, 2007 májusában 887 tagja volt a Társaságnak. * Eddig több mint 30 oktatási és egyéb intézmény vette fel az író nevét. * Ajkáról indult a KELE NAPJA országos rendezvénysorozat, ahol a Fekete István nevét viselo~ oktatási intézmények növendékei képzo~mu^vészet, vers- és prózamondás, tanulmányok, Fekete irodalmi mu^veinek ismerete tárgykörökbo~l versenyezhetnek. A KELE NAPJA ünnepséget Gáspár János kezdeményezésére indította el az ajkai Fekete István Általános Iskola.